E napló, mint a neve is mutatja Bubu szemszögéből fogja bemutatni mindennapjainkat.

Mit is írhatnék így elsőre? Nos akkor bemutatkozom.Három éves lány border collie vagyok, és mindenem a játék. A hívónevem Bubu, bár a törzskönyvi nevem ennél kacifántosabb valami Glidy Shadow meg Crystal.

Nagy nehezen azt is megfejtettem, hogy valami suhanó árnyékot jelent az első két nevem a harmadik pedig kristályt. De hogy miért, és ebből hogy lettem Bubu,  azt csak a gazdám tudná megmagyarázni. Mindenestre a Bubuval eléggé ki vagyok békülve. Mindig meghallom, kellemesen rövid, és még becézni is szokta a gazdi (Bubka, Bubuka). Bár néha dünnyög a fülembe olyanokat, hogy drága tündérvirágom, meg gyönyörűségem, meg hasonlók, de ezt sosem tudom igazából mit jelent, csakhogy valahogy nagyon kedvesen mondja nekem.

Imádok birkákat terelgetni, csak sajnos a gazdi ritkán visz ilyen bulikra. Cserébe elég sűrün rugdos nekem focilabdát, vagy dobálgat madzagos labdát, de a fő buli, amikor azokat a furcsa műanyag tányér alakú korongokat veszi elő….na annak nagyon szoktam örülni.  És a legjobb buli, amikor mindezt nem egyedül csináljuk. 

Szeretek más kutyákkal együtt játszani, amire sajnos megint kevés alkalmunk van, de azokat az alkalmakat maximálisan kihasználom a tombolásra.

Nem kötekszem másokkal, viszont azt nem tűröm, ha a kanok szagolgatják a hátsó felem….azért kaffogok. Mondjuk ha elengedik a kant a pórázról, mindig rá tudom venni őket egy kis futásra…..Lételemem a mozgás, és szinte mindenkit nagyon szeretek. Mert az emberek jók…legalábbis eddig ezt tapasztaltam.

Egy idősebb shelti lánnyal élek együtt, akit gazdi sokszor csak királylánynak, vagy cica kutyának nevez, egyébként Sally a neve. Végtelenül bújós, és gazdi rajong érte, de csak nagyon ritkán jön velünk. Néha a teraszon párnának használom, és az a jó, hogy nem ellenzi. Néha kicsit olyan, mintha nem igazán hallaná, mit mondanak neki, lehet ezért látom, hogy gazdi a kezével működteti. Kicsit lassú, és amikor együtt labdázunk, sokszor csak áll és nézi a neki dobott lasztit, és közben folyamatosan csóvál,  ilyenkor pattanásig feszülve várom, hogy gazdi kiadja a “menj! Hozdd el Sallytől” parancsot.

Soha nem volt köztünk nézeteltérés, Ő elfogadta, hogy gazdi inkább velem jön-megy, én cserébe elfogadtam, hogy az esti babusgatásban először neki van része, és Ő kapja elsőnek a vacsorát is. Amikor egy-egy csavargás után hazajövünk, mindig jön minket üdvözölni, és ami meglepő, hogy nekem is tud örülni, pedig lehet én a helyébe besértődnék.

Régebben volt itt még egy sheltie lány Peggy, akivel gazdinak még különlegesebb kapcsolata volt, mint velem. Valahogy éreztem, hogy érte nagyon oda van, bár én kevésbé kedvelltem, mert olyan kis magának való volt. Lehet csak azért mert már nagyon öreg volt, de valahogy nem tudtunk olyan barátságot kötni, mint Sallyvel. Ettől függetlenül jól kijöttünk egymással, és ha néha még rá tudta Őt venni gazdi a labdázásra, akkor még mindig elemében volt. Aztán egy napon, az udvaron összeesett, és ahogy fel akart állni, csak sírt hangosan, de nem tuott lábra állni……gazdi hazajött, és elvitte….majd hazahozta, de már nem mozdult…..és én csak azt láttam, hogy gazdi nagyon szomorú…. valami furcsa sós lé folyt az arcán, és én éreztem, hogy most jobb ha nem zavarom….csak néztem, ahogy a kert hátsó végében ás egy gödröt…beleteszi a csöppnyi kutyát…földet, virágot helyez rá.

Azóta időnként látom, hogy gazdi kimegy a hátsókertbe - ami úgy van lekerítve, hogy mi oda nem mehetünk be -,és rendezgeti a virágokat.

Egyszer mégis bejutottam, és gazdi nem szidott meg, de ahogy ott állt, megint az a furcsa sós lé folyt az arcán, és megint nagyon szomorú volt. Dünnyögött valami olyat, hogy “látod Bubukám, ez itt a mamádé, ez pedig Peggyé, szépen rendbeszedjük a sírjukat ”…Sokat nem értettem belőle, de azt éreztem, hogy most nem kell őt zavarnom, ezért szépen lefeküdtem mellé, és nyugodtan pihentem, amíg Ő a sírokon matatott. Sőt, mikor végzett és leült a két dombocskával szemben, és olyan furcsán nézett maga elé, akkor bekúsztam az ölébe, és megnyaltam a kezét. Erre gazdi megsimogatta a buksimat, és egy nagy cuppanós puszit is adott, és valahogy nagyon érzelmekkel teli hangon azt súgta: “Olyan jó, hogy Ti még itt vagytok nekem”

Hát igyekszem még sokáig boldoggá tenni gazdit……..   

Él velem egy nagyon szép, de annál kényesebb macska is, gazdi csak úgy hívja Báááármi cica. Mára már szépen összehangolódtunk, néha együtt is alszunk, összebújva. Nem sok vizet zavar, de időnként gazdi nagyon haragszik rá. Legfőképp, amikor nyári éjszakákon a nyitott ablakon keresztül hangosan nyávogva hoz valamit a szájában…….Érdekes, hogy Ő inkább éjjel aktív, napközben csak lustizik a kanapén, illetve ahogy melegszik az idő, a padlásfeljáróra költözteti napozós, lustálkodó helyét. Gazdi nem tudja, de volt már rá példa, hogy elloptam Bááármi cicától a zsákámányát…..aminek a cicus kevésbé örült.

Van még egy muszka is, a másik szobában lakik egy hatalmas ketrecben. Amikor gazdi megengedi, hogy bemenjek oda, lefekszem a muszka ketrece elé és csóválom a farkincám. Ez bejöhet neki, mert egy idő után mindig oda dugja pisze orrát, és összeszagolunk egymással. Lógó füleivel és fekete fehér bundájával, akár nevezhetném border muszkának is. Érdekes, hogy az Ő menűje inkább répából, meg mindenféle magokból áll. Egyszer megkóstóltam ezeket, de csak a répa ízlett belőle….. Néha gazdi fia kiengedi a szobába és ilyenkor megpróbálok nyugton feküdni, ami persze nem mindig sikerül, és ilyenkor muszka szalad körbe-körbe, mindaddig amíg biztonságos helyről nem tud a képembe vigyorogni, hogy “na itt már nem érsz el”.Pedig nem akarom én megfogni, csak fogócskázni szeretnék vele, de gőzöm sincs hogyan vezessem rá.

Van sok kétlábú, és még több négylábú barátom (lehet a négy mancsom is kevés volna, hogy összeszámoljam), akikkel bármikor akár csak 10 percre is szívesen találkozom. Ez a napló zömében a velük való talákozásokról, és a korongozásról fog szólni.